A tanulmány célja az, hogy a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély és Tihany példáján megvizsgálja a fesztiválok szerepét, jelentőségét a kulturális turizmus alakulásában. A vonatkozási pontot két olyan helyszín jelentette, amelyek szoros összefüggésben vannak az épített örökséggel. A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély Fehérvárcsurgó település legjelentősebb vonzerejének tekinthető, Tihany esetében pedig a félsziget számos vonatkozásban megjelenítője a nemzeti kulturális örökségnek – így tehát a tanulmány ugyanabban a témakörben két egymástól lényegesen eltérő helyszín összehasonlító vizsgálatát végezte el. A tanulmány a koncepciójában és az elemzésben figyelembe vette az Európai Unió 2017-ben elfogadott ajánlásait a kulturális örökségekkel kapcsolatban, valamint a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 vonatkozó megállapításait.