A tanulmány az Európai Unió kohéziós (regionális fejlesztési) politikája vonatkozásában vizsgálja meg a szubszidiaritás elvének tagállamokra gyakorolt következményeit. Elemzésre kerül a fejlesztéspolitikai céllal bekövetkező regionalizáció folyamata, ennek statisztikai és intézményi keretei, valamint tagállami alkalmazása. A vizsgálat során az uniós szintű közös elvek tükrében a tagországokban bekövetkező változások megvilágítása a cél, ezáltal rámutatva a közös szabályozási keretek „minőségi” hozzáadott értékére. Jelen cikk nem kíván foglalkozni az uniós támogatások „mennyiségi” hozzáadott értékével, a különböző makroökonometriai modellszámítások eredményeivel. A cikkben elemzésre kerül az uniós szintű fejlesztési transzferek tagállami (illetve regionális) szintű hasznosításának feltételrendszere. Az elemzés rá kíván mutatni arra, hogy a szubszidiaritás – mint az Európai Unió egészének működését meghatározó általános alapelv – kohéziós politikára gyakorolt következményei érvényesülnek valamennyi alapelv megvalósítása során (elsősorban a decentralizáció és a regionális szint megerősítésére gyakorolt hatásokon keresztül). Az uniós szintű szabályozási keretek jelentős következménnyel járnak a nemzeti fejlesztéspolitikák megvalósítása és működése során, ezért a közös szabályozásnak mindenképpen kimutatható a „hozzáadott értéke”, mely lényegében a nemzeti fejlesztéspolitikák „europaizálódásának” jelenségét eredményezte az elmúlt évtizedek során.