Filozófi ai értelemben a dilemma következtetési módszer, köznapi értemben pedig kényszerű, szorult döntési helyzet, amikor kétféle lehetőséget tüntetünk fel, de mindkét lehetőségből ugyanaz a következtetés vonható le. Ilyen helyzet az is, amikor a számos sajátossággal bíró felsőoktatási környezetben kívánunk méréseket végezni. Mindenekelőtt tekintsük át a magyar felsőoktatás környezetét, a rendszerrel szemben támasztott legfontosabb elvárásokat és a teljesítmények mérhetőségét, majd egy intézményi példán keresztül elemezzük a minőség mérhetőségét. A felsőoktatás a magyar társadalom egyik legnagyobb alrendszere. Magyarországon 20 állami és 7 nem állami egyetem, valamint 10 állami és 30 nem állami főiskola van. A felsőoktatás átalakítása 2010-ben mintegy 370 ezer diákot és 40 ezer oktatót, tanárt, kutatót érintett. A hallgatók száma 2015-re 304 ezerre csökkent, az oktatók, tanárok kutatók száma nem változott jelentősen. A 2015. évi költségvetési törvény szerint a felsőoktatás állami támogatása 174 milliárd forint. Az állami szubvenció összegét a gazdaság teljesítőképessége és a társadalmi prioritások szabják meg, és így természetesnek tekinthető, hogy amikor az állam tekintélyes részt vállal a felsőoktatás fi nanszírozásából, a felsőoktatást saját forrásainak bővítésére ösztönzi. A felsőoktatás fontosságát senki nem vonhatja kétségbe. Lehetséges, hogy éppen ennek következtében a felsőoktatás úgyszólván a folyamatos átalakítás állapotában van. A felsőoktatást érintő változtatások társadalmi, demográfi ai és gazdasági hatása rendkívüli mértékű. A változó jogszabályi környezetet jellemzi, hogy a felsőoktatást lényegében szabályozó 2011. évi CCIV. tv. 2014-ig 14 alkalommal módosult. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény mellett nagyszámú más jogszabály is jelentős mértékben meghatározza a felsőoktatás helyzetét és mozgásterét: nem kevesebb, mint 15 kormányrendelet kapcsolódik szorosan a felsőoktatáshoz. A felsőoktatást is befolyásoló további főbb jogszabályok: két EMMI-rendelet, egy kormányhatározat, 18 gazdálkodást meghatározó jogszabály, valamint további jogszabályok (pl. finanszírozási kormányrendeletek), amelyek a felsőoktatást is érinthetik. A felsőoktatásnak többféle elvárásnak kell megfelelnie. A társadalom jogos igénye és szükséglete az, hogy biztosítva legyen megfelelő számú és képesítésű szakember képzése. A szakemberek képzése a felsőoktatás feladata, amelyet részben kormányzati támogatással, részben saját források segítségével lát el. A szakemberképzés tartalmi és szervezési kérdéseit a felsőoktatás szintén részben önállóan, részben állami közreműködéssel oldja meg. Így az oktatásügyi kormányzat és a felsőoktatási intézmények közös feladata annak eldöntése, hogy milyen jellegű képzések, milyen tartalommal, milyen szervezeti formá(k)ban és milyen létszámokkal induljanak. A döntéseket nem helyes voluntarista alapon meghozni: az oktatás tartalmi és szervezeti kérdéseiben csak előzetes felméréseken alapuló megfontolások figyelembevételével szabad intézkedéseket foganatosítani. Mindig fi gyelembe kell venni, hogy az oktatás ügyeibe való beavatkozás nagyon felelősségteljes feladat, hiszen minden változtatásnak messzemenő és gyakran csak sokkal később érvényesülő hatása van. A döntéshozatalhoz tehát nagy körültekintésre van szükség, és ehhez nélkülözhetetlen a helyzet, az igények és a lehetőségek felmérése. A döntésekhez szükséges ismeretek feltérképezéséhez módszeres méréseket kell végeznünk. A mérés lényege a számszerűsítés, célja pedig egy vagy esetleg több, reprodukálható módon meghatározható mérőszám létrehozása megfelelő mérőeszköz segítségével.