A carsharing kifejezetten jó példája a megosztáson alapuló gazdálkodásnak, hiszen itt nagy a társadalmi hajlandóság a megosztott használatra: egy nagy értékű eszközről van szó, amelynek megvásárlását nem mindenki engedheti meg magának. A carsharing B2C üzleti modelljeire koncentrálva kutatásom a németországi és magyarországi nem helyhez kötött („free-floating”) szolgáltatásokat és azok sikerességét vizsgálja. Arra a kérdésre keres választ, hogy milyen okok játszhattak közre abban, hogy a carsharing ezen formáját Magyarországon csupán évekkel később vezették be, mint Németországban. Bár a felhasználók aránya nagyobb Németországban, mint Magyarországon, kutatásom szerint a magyar társadalom ugyanolyan befogadó erre az üzleti modellre, mint a német. Kutatásom azt a célt is szolgálja, hogy azonosítsa a carsharing létesítéséhez és működtetéséhez szükséges feltételeket. Az alapvető feltételek meghatározása azért is fontos, hogy a carsharing modellt más – elsősorban fejlődő – országokban is implementálni lehessen.